A Buddha nagysága abban rejlik,hogy már azelőtt bevezeti az együttérzést,mielőtt egyáltalán elkezdenél meditálni;először szeretőbbé, kedvesebbé,együtt érzőbbé kell válnod.Ennek hátterében rejtett tudás áll.Ha a megvilágosodásod előtt a szíved csordultig telve van együttérzéssel,akkor megvan az esély rá, hogy a meditálást követően segíteni fogsz másoknak,hogy elérjék ugyanazt a szépséget, ugyanazt a magasságot, ugyanazt a dicsőséget, melyhez magad eljutottál.Gautama Buddha lehetővé teszi,hogy a megvilágosodás „járványként” terjedjen tovább.Ha viszont az illető úgy érzi, hogy ő maga hazaérkezett, akkor miért törje magát bárki más miatt?Az együttérzést még az előtt el kell sajátítanunk, mielőtt a megvilágosodás bekövetkezik.Ha nem tanulunk előzőleg együttérzést, akkor a megvilágosodást követően nincs mit tanulnunk. Amikor az ember megvilágosodik,akkor úgy tűnik számára,hogy még az együttérzés is csak gátat vet örömének,egyfajta zavaró tényezőként van jelen elragadtatásában.Ezért lehetett a világon sok száz megvilágosodott személy, ám nagyon kevés igazi mester.Egy Buddha nem vágyik arra, hogy segítsen az embereken.Segít rajtuk,de ezt nem vágyból fakadóan,hanem spontán módon teszi.Segítsége csupán egy virág illata,mely kinyílott benne.A virág nem vágyik rá,hogy az illata szelek szárnyán szétáradjon az emberekhez.A virág egy cseppet sem törődik azzal,hogy eljut hozzájuk az illat,vagy sem.Ha eljut,úgy is jó,ha nem,úgy is.A virág spontán módon árasztja ki az illatát.Így kel fel a Nap is–nem vágyik rá,hogy felébredjenek tőle az emberek,kinyíljanak a virágok,és dalra fakadjanak a madarak.Minden egyszerűen önmagától történik.A Buddha nem azért segít,mert vágyik rá, hanem mert az együttérzés a természetéből fakad.Aki meditál,az mind együtt érzővé válik,de nem az„emberek szolgájává.”Az emberek szolgái kártékonyak;a világ már túl sokat szenvedett e szolgáktól,mert az ő szolgálatuk nem más,mint az együttérzés álarcát viselő vágy;a vágy pedig sosem lehet együtt érző.
Új hozzászólás