Daganatok.hu 2010. július 28.

A rákkal történő szembesülést követően a betegek többsége elveszettnek érzi magát, és hirtelen nem tudja, hogyan tovább. Krízishelyzetről van szó, amely komoly lelki terhet is jelent. Miután azonban megtudtuk, hogy milyen ráktípusról van szó, és milyen kezelési lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, a mi hozzáállásunk is alapvetően befolyásolja, hogy miként zajlik majd a mindennapi életünk.

A rákdiagnózis közlését követően a betegek sajátos lelkiállapotba kerülnek: lehet, hogy elsőre fel sem fogják, amit hallanak, és hirtelen akár a legegyszerűbb dolgok is érthetetlenné válnak a számukra. Akad azonban olyan beteg is, aki már az első orvosi vizitnél is "tettre készen" viselkedik: a beteg kríziskezelő stratégiája ebben az esetben a tevékenység. Látható tehát, hogy már a diagnózis közlése után sem viselkedünk egyformán, ami ugyanígy igaz a folytatásra, vagyis a kezelés időszakára nézve is.

Ami kulcsfontosságú lehet ebben az időszakban - az alkalmazott kezelési módszer hatékonyságán kívül - az a megküzdés, vagy idegen szóval a coping. A megküzdés - egyik ismert definíciója szerint - minden olyan kognitív, viselkedéses vagy emocionális erőfeszítést magába foglal, amellyel az egyén azokat a külső és belső hatásokat próbálja meg kezelni, melyek saját értékelése szerint felülmúlják személyes forrásait, képességeit. Egy korábbi, retrospektív tanulmányban 112, rosszindulatú emlődaganatban szenvedő nőnél vizsgálták a megküzdés folyamatát: kiderült, hogy az aktív megküzdési stratégiát mutató nők jobban boldogultak a betegséggel, mint a depresszív csoport, de mindkettőnél kimutatható szerepe volt a társas támogatás meglétének vagy hiányának. (Bővebben lásd korábbi cikkünket: A pszichoszociális rehabilitáció végigkíséri az onkológiai kezelést és a gondozást).

Az alábbiakban 10 tanácsot gyűjtöttünk össze a rákdiagnózissal való megküzdésre. Mivel a gyógyulás felé vezető úton ez az első lépés, már ilyenkor sem mindegy, hogy milyen stratégiát "választunk". Ez nem annyira a tudatos énünk döntése, sokkal inkább meglévő személyiségvonásaink és múltbeli viselkedési mintáink határozzák meg, hogy miként küzdünk meg a mindennapi élet okozta stresszel. Most azonban a hétköznapi problémáknál összehasonlíthatatlanul nagyobb teherről van szó: a betegséghez való viszonyulásunk növelheti a kezelés sikerének esélyét, és alapvetően befolyásolja majd a betegség alatti életminőségünket.

Tanácsok a rákdiagnózissal való kezdeti megküzdésre

1. Gyűjtsünk össze annyi információt a minket érintő ráktípusról, amennyit csak lehetséges! A kezelőorvosunkkal történő első néhány találkozásra érdemes lehet magunkkal vinni egy közeli családtagunkat vagy barátunkat, aki segít megjegyezni az ott hallottakat. Ezenkívül írjuk le egy papírra az összes olyan kérdésünket, ami a betegség típusával és a kezelési lehetőségekkel vagy ezek mellékhatásaival kapcsolatos.

Amit mindenképpen érdemes megkérdeznünk: pontosan milyen ráktípus az, ami kialakult nálunk? Helyileg hol alakult ki a rák? Átterjedt-e már más szervekre, szövetekre? Mik azok a kezelési lehetőségek, amik az én esetemben felmerülnek? Mennyi az esélye a sikeres gyógyulásnak? Mik a kezelés legfontosabb mellékhatásai?

2. Ne zárkózzunk magunkba! Próbáljuk meg fenntartani a kommunikációt a családunkkal, a barátainkkal és mindenkivel, akihez erős érzelmi szálak kötnek minket. Ez nem lesz könnyű, mert hirtelen teljesen elszigeteltnek érezhetjük magunkat a betegségünkkel - előfordulhat, hogy a többiek viselkedése és reakciói terhessé válnak majd a számunkra. Ebben az esetben egy olyan betegcsoport jelenthet segítséget, ahova a miénkhez hasonló kórképben szenvedők járnak - itt jó eséllyel olyan társakat találhatunk, akik ugyanazt érzik, amit mi. Mindez nagyban csökkentheti az elszigeteltség és az elkeseredettség érzését. Néha úgy érezhetjük, hogy, aki maga nem szembesült a rák diagnózisával, nem értheti meg teljesen, hogyan is érzünk. Segíthet, ha olyan emberekkel beszélünk, akik ugyancsak átestek ezen az időszakon. A rák túlélői megoszthatják velünk tapasztalataikat és betekintést adhatnak számunkra abba, hogy mire kell felkészülnünk a kezelés időszakában. A Magyar Rákellenes Liga betegklubjairól itt olvashat bővebben.

3. Orvosunkkal szintén próbáljunk meg a legőszintébb módon kommunikálni. Ő az, aki tudja, melyik kezelési módszer milyen eredményekkel járhat, így a legtöbb fontos információt tőle tudhatjuk meg a betegségről.

4. Próbáljuk meg elfogadni azokat a fizikai változásokat, amik a betegséggel és a kezeléssel járnak! Ha lelkiekben már most megpróbáljuk felkészíteni magunkat az előttünk álló időszakra, a betegséggel való későbbi megküzdés is hatékonyabb lehet majd.

5. Éljünk a lehető legegészségesebben! Az egészséges életmód most sem közömbös, sőt: a mozgás és az egészséges táplálkozás ebben az időszakban is energizáltabbá tehet minket. Emellett érdemes minél többet pihennünk: a relaxáció és a lazítás segítheti a stresszel való megbirkózást. Egyes kutatási adatok arra utalnak, hogy akik különféle fizikai gyakorlatokat is végeznek a kezelési időszakban (nem túl megerőltető mozgás), azok nemcsak hogy hatékonyabban küzdenek meg a betegséggel, de tovább is élhetnek.

6. Fogadjuk el barátaink és családtagjaink segítségét! Ők azok, akik könnyebbé tehetik a mindennapjainkat - segítenek megszervezni, hogy eljussunk a kezelés helyszínére, segítenek a házimunkában vagy a főzésben. Ha a családunknak ajánl valaki segítséget, azt sem érdemes visszautasítani: a rákdiagnózis nemcsak minket visel meg, hanem nagy valószínűséggel a rokonainkat is - nekik ugyanúgy szükségük lehet külső támogatásra, mint nekünk. Próbáljunk szeretteinkkel még őszintébben beszélni. Osszuk meg velük érzelmeinket és gondolatainkat! A rák minden kapcsolatunkat befolyásolja, a kommunikáció viszont segíthet a félelmek csökkentésében.

7. Tekintsük át céljainkat és gondoljuk meg, mi az elsődleges számunkra! Arra koncentráljunk, ami igazán fontos az életben! Olyan tevékenységeket végezzünk, amik a legfontosabbak számunkra és a legtöbbet jelentik nekünk.

8. Próbáljuk megtartani a normális napi ritmusunkat, de szükség esetén legyünk képesek ennek megváltoztatására is. Először csak egyetlen nap ritmusán változtassunk, ez egy egyszerűen alkalmazható stratégia lehet a stresszes időszakok átvészelésére. Ha a jövő bizonytalan, a szervezés és a tervezés hirtelen megoldhatatlan problémának tűnhet.

9. Még mindig léteznek a rákkal kapcsolatban téves elképzelések. Néhányan a környezetünkben attól tarthatnak, hogy a rák fertőző. Munkatársaink pedig kétségbe vonhatják, hogy elég egészségesek vagyunk munkánk elvégzéséhez. Sok embernek lesznek kérdései és aggodalmai, és néhányan attól is félni fognak, hogy valami rosszat mondanak. Készüljünk fel arra, hogyan fogunk az ilyesmire reagálni. Az is igaz ugyanakkor, hogy a környezetünkben levő emberek a mi viselkedésünkből vonják majd le következtetéseiket. Arra is figyelmeztethetjük őket, hogy a rák ijesztő volta még nem ok arra, hogy féljenek a közelünkben lenni.

10. Fejlesszük ki egyéni megküzdési stratégiánkat!

Mint ahogyan a rák kezelése egyénről-egyénre változik, megküzdési stratégiánk is egyéni lesz. Íme néhány ötlet, amit érdemes kipróbálni:

• tanuljunk meg relaxálni
• őszintén beszéljük meg a családdal, barátainkkal, vagy lelki segítőnkkel az érzéseinket
• vezessünk naplót, hogy rendszerezni tudjuk gondolatainkat
• ha nehéz döntés előtt állunk, írjuk össze a döntés ellen illetve mellette szóló érveket
• keressünk lelki segítséget
• legyünk önmagunkban is
• amíg bírjuk erővel, ne adjuk fel munkahelyünket és szabadidős tevékenységeinket.

Mindaz, ami örömet okozott nekünk a rák diagnózisa előtt - legyen az egy közeli barát társasága, egy egyházi közösséghez tartozás, vagy kedvenc időtöltésünk - valószínűleg most is feltölt minket. Forduljunk ezek felé a lehetőségek felé, de ne féljünk új megküzdési stratégiákat is kipróbálni!