1. MIT KELL TENNIE A BETEGNEK AHHOZ, HOGY MEGGYÓGYULJON?

Ez a szerencsésebb kérdés, de az esetek többségében sajnos lekorlátozódik arra, hogy mit szedjen, amitől meggyógyul. Azt már sokan sejtjük, hogy a gyógyuláshoz valami több kell, minthogy beszedjünk néhány pirulát,, hiszen abban nincs hiány, bőséges a kínálat.

De mi az a több?

Erről általában kevesebb szó esik. Ha a kérdést úgy közelítjük meg, hogy az ember maga a beteg, s nem csupán a teste, akkor könnyebb helyzetben vagyunk. Az ember test-lélek-szellem egysége. A helyzet tehát azt kívánja meg, hogy a sikeres gyógyulás érdekében mindhárom szinten történjen kedvező irányú változás.

Milyen módon lehetséges ez?

Először is döntést kell hozni, hogy a gyógyulást választjuk. De mi valójában a gyógyulás? A gyógyulás több annál, minthogy megelégszünk azzal, hogy időlegesen jobban érezzük magunkat, vagy hogy életünket néhány hónappal, esetleg évvel meghosszabbítjuk. Gyógyulás alatt én azt értem, hogy teljesen megoldom feladatomat egészen addig, hogy le tudom zárni a folyamatot (nem elfelejtem).
a.
Kiderítem, megértem, miért alakult ki a betegség. (Hiszen tünet formájában jelez valamit, jelzi, hogy életem nem a kívánatos mederben folyik).
b.
Felvállalom a felelősséget, hogy én magam hoztam létre. Vagyis bennem van, én magam teremtettem. (Ezzel általában nem könnyű szembesülni!)
c.
Felismerem: ha én hoztam létre, meg is tudom szüntetni! (Ez viszont nagyszerű!)
d.
Ezek után már csak a „hogyan?” lehetne a kérdés.


2. MIT JELEZ A RÁK MINT TÜNET?

Magam is azt tapasztaltam, hogy a rákos sejtek elburjánzása testemben csak az „i”-re tette fel a pontot. Az említett tünet diagnosztizálását megelőző 5-6 évben sokféle probléma jelzett már, amit akkor még nem úgy értelmeztem, ahogy illett volna.
Úgy gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki hasonló utat tett meg. Azt hiszem, nem tévedek, amikor általánosítok: a rákos ember élete valahol kisiklott, elveszítette az irányítást, pontosabban átengedte valaminek, valakinek. Történjenek csak a dolgok, - nélkülem! Tudatilag beszűkülünk ilyenkor, úgy érezzük, mintha nem lennénk részei a világmindenségnek. A rák, mint tünet éppen ezt jeleníti meg. Lelkünk üzen, hogy ez így nem jó, nem mehet így tovább! A daganatsejtek átveszik az irányítást, felélik közben saját létalapjukat is.

Mi hát a megoldás?
Tudatilag vissza kell kapcsolódnunk helyünkre, hiszen része vagyunk az EGÉSZnek. Akkor egész-ségesek lehetünk! (A magyar nyelv csodálatosan fejezi ki.)

3. MIÉRT ÚJULHAT KI ISMÉT?

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a beteg átmenetileg tünetmentes, aztán például néhány év múltán áttétek képződnek.

Miért történik ez így?

Véleményem szerint, mivel előzőleg nem oldották meg a problémát, csupán a tünetek eltűntetésére törekedtek, a lélek újabb jelzést kénytelen produkálni.
Azt javaslom, keressék meg a probléma gyökerét! Lehet például, hogy valamilyen lelkileg feldolgozatlan esemény előzte meg a folyamat beindulását eredetileg.
A test önmagában nem lehet beteg. Mindenképp valamilyen figyelemfelhívás lelkünk részéről, hogy valamiképp letértünk utunkról.
Nekem is meg kellett találnom saját utamat, így váltam képessé arra, hogy segítsem mások testi-lelki-szellemi gyógyulását.


4. MI KELL MÉG A GYÓGYULÁSHOZ?

Véleményem szerint teljes gyógyulás nem valósulhat meg lelki tisztulás nélkül. A hosszú éveken, évtizedeken át összegyűjtött fájdalmainktól, haragunktól, netán gyűlölettől meg kell válnunk. Csodálatos történetem van erről, könyvemben elolvasható.

5. MIÉRT VAN SZÜKSÉG A LELKI TISZTULÁSRA?

Amíg negatív érzelmekkel terhelten élünk, a szeretet ereje nem tud kibontakozni bennünk. A gyógyulásnak, létezésünknek fontos eleme a szeretet. Nem arra a szeretetre gondolok, ami válogat, hanem arra, ami minden létezőre kiterjed. Ebben a szeretetben létezni mást jelent, mint amit korábban megtapasztaltam.

6. MI AZ, AMIÉRT ÉN MEG TUDTAM GYÓGYULNI, ÉS MIÉRT NEM TUDNAK SOKAN MÁSOK?

Azt tudom elmondani, hogy én határozottan felvállaltam, és gyakran kifejezésre is juttattam, hogy kész vagyok megtenni azokat a feladatokat, amiért megszülettem. Tehát tudatosítottam, hogy meg kívánom oldani – rám váró, születésem előtt vállalt – életfeladatomat. Hiszen a lélek dönt. Azt mérlegeli, hogy tud-e fejlődni az adott testben. Úgy érzem, hogy döntésem meghozatalában szükség volt a földi kapaszkodókra (minthogy lányomat szeretném felnevelni, stb.), de a valódi elhatározásnál ez kevésnek bizonyul. Valahogy úgy képzelhető el, hogy más prioritást élvez.

7. MIT KELLETT MÉG TENNEM AZÉRT, HOGY ITT LEHESSEK?

Minden idegszálammal, gondolatommal, érzésemmel és cselekedetemmel a földi élet folytatására koncentráltam. (Tehát nem írtam végrendeletet, helyette inkább ajándékot készítettem gyógyulásom segítőinek, hogy majd egészségesen átadhassam nekik.) Nem mindegy, hogy mire irányítom figyelmemet, minek adok energiát, hiszen azt erősítem.
Sokféle módszert, kezelési módot bevetettem célom elérése érdekében. Jelen keretek között nem kívánok kitérni rájuk, könyvemben részleteztem.

8. MIT JAVASOLNÉK MÉG?
a.
Erősítsék önmagukba vetett hitüket, bízzanak magukban! A HIT EREJE óriási! Meggyőződésem, hogy sokkal többen lennének képesek gyógyulásuk elérésére, mint ahányan jelenleg teszik.
b.
A hit ereje mellett a SZERETET EREJÉT emelném ki, ami a legnagyobb gyógyító erő! Csodálatos spirituális élmények részese lehettem, melyeket természetesen megosztok olvasóimmal.
c.
Vegyék igénybe a FIZIKAI GYÓGYÍTÓ MÓDSZEREKET, rengeteg lehetőségünk van! A műtéti és gyógyszeres beavatkozáson kívül felhasználhatjuk a gyógynövények gyógyerejét, a mágnesterápiát, különféle masszázst. Rendkívül eredményes az energiával való gyógyítás, és elsőként illene említenem az öngyógyítás lehetőségét, ami a legmagasabb szintű gyógyulási módszer (és a legolcsóbb is).
Bízzunk szervezetünk öngyógyító erejében, ami természetesen nem jelenti azt, hogy karba tett kézzel várjuk a csodát. A csoda bekövetkezhet, mindannyiunkban benne van, de tenni kell azért, hogy bekövetkezzen.
Nem beszéltem még intuíciós képességünkről. Használjuk ki ebbéli képességünket, könnyebben tudunk akár számunkra előnyös gyógymódot, táplálékkiegészítőt, gyógyítót találni.
Azt tapasztalom, hogy az emberek többsége nehezen nyílik meg az új lehetőségek előtt. Képzeljék el, van egy csomó lehetőségünk ahhoz, hogy az életünkben fennálló nehézségeket megoldjuk. Erre mi azt mondjuk: „Köszönöm, én nem hiszek benne, én ebből nem kérek!” Így valóban nehéz!

9. MIT HAGYTAM KI IDÁIG?

Csendesedjenek el, meditáljanak, szívják magukba az élet szépségeit! Ott van az, nézzenek jobban körül!
Fogyasszanak sok friss zöldséget, gyümölcsöt, kerüljék a húsokat!
Igen, azt hagytam ki, hogy gyógyulásomban perdöntő volt, hogy megtanuljak valóban szeretni.

10. MIBEN TUDNÁM ÖSSZEFOGLALNI AZ EDDIGIEKET?

1.
Érdemes a földi életet választani! Én már csak tudom! J
2.
Vegyék igénybe lehetőségeiket!
3.
Fejlődjenek, hiszen azon a tudati szinten nem lehet megoldani egy problémát, amelyiken megteremtettük. (Nem csak a gyógyulásnál van így, bármely új feladat megkívánja ezt.)
4.
Feladatukra - egy nagyszerű - kihívásként tekintsenek!
5.
Legyenek tudatában, hogy képesek rá!
6.
Szükségük lesz sok-sok türelemre.
7.
Elsősorban azokat a módszereket javaslom, melyek szervezetük harmóniáját hivatottak megteremteni.
8.
Javaslom, kerüljék a vizualizációs gyakorlatok - harcon, ellenálláson, küzdelmen, pusztításon alapuló - jeleneteit!
9.
Gondolataik legyenek szeretetteljesek és hálával telítettek!


11. SZÍVBŐL KÍVÁNOM, HOGY MIND TÖBB VALÓDI GYÓGYULÁS KÖVETKEZZEN BE!

Fontos megemlítenem, hogy a gyógyulás alapelve – úgy gondolom – minden betegség esetén ugyanaz. Én most kiéleztem mondanivalómat a rákra, bár könyvemet sem csak rákosoknak, sőt nem is csupán betegeknek ajánlom.

Fenti sorokat gondolatébresztőnek, és némi útmutatónak szánom. Természetesen nem vállalkozhatok arra, hogy jelen keretek között teljeskörű áttekintést adjak. Ha néhány embertársamnak segíthettem e gondolatokkal, elértem célomat. Köszönöm!

Éva