A daganatos betegséget produkáló emberek személyiségjegyeivel már a "Tudatalatti Tízparancsolata" c. könyvemben is foglalkoztam, ugyanis feltűnt, hogy az ilyen betegek - legalábbis azok, akik némi útbaigazítás reményében felkerestek - bizonyos tekintetben igencsak hasonló módon gondolkodnak, élnek és éreznek. Igyekeztem felismerni a fizikai tünetek hátterében meghúzódó lelki-szellemi okokat, gondolva arra, hogy ha ezeket sikerül megszüntetni, akkor a fizikai tünetek kezelése is sokkal eredményesebb lehet, és a fizikai tünetektől megszabadított ember feje fölött nem lebeg többé a Damoklész kardja, amely az orvostudomány nyelvére lefordítva így hangzik: "Tünetmentes".

Tünetmentes, ami azt jelenti: "a fizikai tüneteket visszaszorítottuk, kioperáltuk, chemo- és sugárterápiával kezeltük és utókezeltük, de - mivel nem tudjuk biztosan, hogy a daganat megjelenését valójában mi okozta – feltételezzük, hogy bármikor ismét megjelenhet. Ezért soha nem mondjuk a páciensre, hogy meggyógyult, csupán azt, hogy tünetmentes".

Hosszú évtizedek kutatómunkájának eredményeként ma már több száz rákkeltő anyagot tudunk megnevezni, mégsem sikerült fényt derítenie arra, hogy az öröklöttnek nevezett hajlamon, a rákkeltő anyagokon és környezeti hatásokon túlmenően mi kell még ahhoz, hogy valaki valóban daganatos megbetegedést produkáljon, és - ha az egészséges test egyensúlya felbomlott, és a daganat már megjelent - milyen módon lehet ezt az egyensúlyi állapotot nagy biztonsággal helyreállítani.

Mivel a legtöbb beteg és a legtöbb orvos számára mindez a mai napig rejtély, érthető a zavar az orvos szemében, a szívszorító érzés és a rémület a páciens szemében, amikor a diagnózis elhangzik.

A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy igenis van kiút.

Egy valamit azonban már induláskor tisztáznia kell magában annak, aki szeretne meggyógyulni. Sokszor eszembe jutott, hogy amint lehetőség nyílik egy daganatos betegeket segítő központ létrehozására, a létesítményt két bejárati ajtóval, mindeniken más-más felirattal látnám el. Az egyik ajtón ez a felirat állna:

A BETEGSÉGEMRŐL NEM TEHETEK.

AZ ORVOS FELADATA, HOGY MEGGYÓGYÍTSON.

Nos, aki úgy érzi, hogy ez az állítás rá nézve igaz, ezen az ajtón belépve, kis folyosón áthaladva egy újabb ajtóhoz érkezne. Amint azon is "belép", máris kint találja magát az utcán. Sajnos annak, aki úgy érzi, hogy a betegségéről nem tehet, és kizárólag az orvostól várja a gyógyulást, nagyon nehéz segíteni.

A másik ajtón ez állna:

A BETEGSÉGEM KIALAKULÁSÁHOZ VALAMILYEN MÓDON – AZ ÉLETVITELEMMEL, AZ ÉRZELMEIMMEL, A GONDOLATAIMMAL – MINDEN BIZONNYAL MAGAM IS HOZZÁJÁRULTAM, MÉG AKKOR IS, HA NEM VAGYOK TISZTÁBAN VELE, HOGYAN TÖRTÉNT. AZ ORVOS FELADATA AZ, HOGY SEGÍTSEN, HOGY A TÖKÉLETES EGYENSÚLY ÉS EGÉSZSÉG ÁLLAPOTÁT ÚJRA LÉTRE TUDJAM HOZNI MAGAMBAN.

Aki ezt az ajtót választja, annak számára igenis van remény. Nem is kevés. Akkor hajlandó lehet arra, hogy a gyógyulás érdekében változtasson korábbi életvitelén, korábbi gondolkodásmódján és – nem utolsó sorban – korábbi érzelmi mintáin. Mert valójában itt van a titok nyitja. Mindehhez azonban kell némi idő, ezért ezen a ponton csak azt mondhatom, amit az orvostudomány: minél korábban ismeri fel valaki a tünetet, minél hamarabb kér segítséget, annál könnyebb lehet a kivezető út.

A rák receptje

Mint ahogy egy jó sütemények az elkészítéséhez pontos receptre van szükség, a daganatos betegségek esetében is meg van a megbetegedést kiváltó összetevők "listája", amely a betegség kialakulásához "szükséges és elégséges". Ez a lista tartalmazza a fizikai testre vonatkozó dolgokat, valamint a lelki-szellemi összetevőket, a gondolati és érzelmi hátteret. Az utóbbiakról az orvostudomány és a daganatos megbetegedésekkel foglalkozó szakirodalom gyakran tesz említést, de a megoldást a kutatók többsége mind a mai napig sejt-szinten, az anyagban keresi. Akadnak azonban olyan orvosok is, akik felismerik, hogy a rák kialakulásában rendkívül fontos szerepet játszanak a lelki-szellemi-érzelmi összetevők. Az alábbi interjú részlet is erről tanúskodik:

"Dr. Lenkei Gábor: "...lehet, hogy nem is a rák a probléma. Lehet, hogy maga a rák egyáltalán nem probléma. Én voltam kutatóorvos. Tudom, hogy mikor lehet egy gondolatot elfogadni, mikor kell elvetni. Dolgoztam onkológiai osztályon, és megengedtem magamnak azt a luxust, hogy leültem a betegek ágya szélére, és megkérdeztem, rátettem a kezére a kezem, és azt mondtam, na, mi a valódi probléma? És szinte kivétel nélkül, és ezt alátámasztják egyéb tudományos kutatások is, szinte kivétel nélkül családi, súlyos családi problémákról számoltak be az emberek.

Dombóvári Gábor: - Akkor ott tartunk, hogy a stressz és egyéb környezeti problémák…

Dr. Lenkei Gábor: - Nézzük meg a gondolatot, mert lehet, hogy ugye, mikor vall kudarcot valami? Ha rossz. A tűzoltónak el kell oltani a tüzet. Ott a tűz, a tűzoltó arra fecskendez. Ez ma a rákterápia. Rossz úton megy, nincsenek eredmények. Valami alapvető hiba kell legyen, és az alapvető hiba egyébként az, fel kellene ismerni - és ezért sok rákbeteg nem fog engem szeretni -, nem a rák a probléma. Van egy másik probléma. Ebben benne lehet egyébként a táplálkozási zavarok, benne lehetnek mérgező anyagok, és nagyon komoly szerepe van a lelki dolgoknak. A rák - el tudja azt képzelni, hogy valakinek egy betegség előnyt jelent? Felmentést. Nem kell bemenni dolgozni. Egy kicsit jobban figyel rám a környezet.

Dombóvári Gábor: - Lehet rá hivatkozni, lehet vele zsarolni.

Dr. Lenkei Gábor: - Aha, aha, ezt nem én mondom. A napnál világosabb. A rák megoldás egy megoldatlan problémára. Nem maga a probléma."

(MTV 2006. április 26. Más életmód, más élet? Szemléletváltással a rák ellen.)

A daganatos tüneteket produkáló beteg rendszerint kiutat keres egy nehéz helyzetből, A háttérben tehát ott van a stressz. Általában nem alkalmi, rövid ideig tartó, gyorsan múló stresszhelyzetekről van szó, hanem egy olyan élethelyzetről - lehet ez családi, munkahelyi, párkapcsolati - amelynek szinte minden pillanata feszültséggel jár. Olyan helyzet, amelynek a pusztán gondolati felidézése is belső feszültséget eredményez, és a benne élő rendszerint nem látja, nem találja a kiutat. Az ilyen helyzet depresszióhoz, kétségbeeséshez vezet, amelyet csak erősít a reménytelenség és a tehetetlenség érzése. Persze mindenki, aki ilyen helyzetben találja magát, keresi a kiutat, és bizony előfordul, hogy kiútként elfogadható alternatívának találja a súlyos betegséget és a halált. Valójában a nehéz helyzetbe jutott ember nem akar beteg lenni, és meghalni sem akar, de mindenképp változtatni szeretne a számára elviselhetetlen körülményeken. Csak épp nem tudja, mit kellene tennie. Sajnos a tanult minták, a társadalmi elvárások és a változástól való félelmei, saját beidegződéseinek korlátai olyan belső akadályokat jelentenek, amelyeknek leküzdésére vagy felszámolására nem rendelkezik megfelelő eszköztárral.

Köztudott, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert, amely egy idő után nem képes ellátni a feladatát. Úgy nevezett "rákos sejtek" vagy hibás sejtek minden szervben, minden pillanatban keletkeznek. Ezek a sejtek, ahogy mondani szokták, "gyengék és buták", ezért az erős és jól működő immunrendszer könnyen kiszűri és eltávolítja őket.

Ma már a daganatos betegségek kezelésében is egyre fontosabbnak tartják az immunrendszer erősítését, szemben az olyan terápiákkal, amelyek az immunrendszert gyengítik. A stressz azonban az immunrendszert gyengíti, tehát mindenképp egyike azon faktoroknak, amelyek a rák receptjéhez szükségesek.

A lista következő összetevője - és ez megint olyan faktor, amelyet nagyon sokszor említ a szakirodalom, de szerintem nem tulajdonítanak neki kellő fontosságot - az egyéni érdekek érvényesítésére való készség vagy képesség hiánya.

A daganatos betegeknél ez a tulajdonság oly nagy gyakorisággal figyelhető meg, hogy szinte érthetetlennek tűnik, miért nem helyeznek erre nagyobb hangsúlyt a gyógyítás során. Gyakran hangoztatott tétel, hogy "mindig a jó emberek kapnak rákot". De ki a jó ember, ki számít jó embernek, ha azt a környezet szemszögéből vizsgáljuk? Nyilván az, aki a saját érdekeit, vágyait, álmait rendszeresen háttérbe szorítja, és előnyben részesíti a környezetében élők kívánságait, rendületlenül segít, dolgozik, képességeihez mérten másokért mindent megtesz. Ő maga "ráér", várhat, hiszen az nem olyan fontos. Ugyanakkor az ilyen ember - akár tudatában van, akár nincs - mélyen belül elégedetlen az életével, hiszen nyilvánvaló, hogy neki is vannak vágyai, neki is vannak álmai, ő is szeretné kivenni részét az életből. A segítőkészség, a mások élete iránti elkötelezettség azonban erősebbnek bizonyul, és a saját igényeinek a kielégítése oly mértékben szorulhat háttérbe, hogy egyikük-másikuk már meg sem tudja fogalmazni, mire is vágyik, mit is szeretne, ha szabadon tehetné. Az is gyakran előfordul, hogy ezt a szabadságot az ég világán semmi nem korlátozná, de a sokévi "önfeláldozó" munka olyan tudatalatti programot alakít ki az egyénben, amely program nem teszi lehetővé a változást. Hiszen "mit szólnának hozzá?" a gyerekek, a szülők, a rokonok, ha egyik napról a másikra nem a szolgálatkész, segítőkész családtag állna előttük, hanem egy olyan valaki, aki saját magára is gondolni mer, a saját vágyait is valóra szeretné váltani? A korlátok - mint minden esetben - itt is gondolati és érzelmi szálakból alakulnak ki.

A harmadik összetevő a nem megfelelő tudatalatti programcsomag. Ez úgy működik, és úgy irányítja az ember életét, mint a repülőgépekbe beépített robotpilóta. Gyakran előfordul, hogy egyik másik „rossz” program az életünket újra és újra nehéz kerülőutak irányába tereli. Különösen jól észrevehető ez olyankor, amikor tudatosan megtervezünk, megszervezünk valamit, jó szándékkal, pozitív hozzáállással indulunk neki, és az eredmény ennek ellenére messze elmarad az elvárásainktól.

Az ilyen kudarcélmények - főleg ha sorozatban érnek bennünket - egy idő után még a próbálkozástól is elvehetik a kedvünket. Marad a csendes beletörődés a betegségbe, a rossz házasságba, a csekély reményekkel kecsegtető anyagi helyzetbe, és az öröm nélküli, kötelességszerűen végzett munkába. Pedig mindennek nem kell így lennie. Az ember - minden ember, tehát Ön is, kedves olvasó - olyan erőtartalékokkal rendelkezik, amelyek rendbe hozhatják mindazt, amivel ma elégedetlen.

A rák receptjének negyedik összetevője a savas szervezet.

Kutatások végtelen sora támasztja alá a tényt, hogy daganatos megbetegedés csak és kizárólag elsavasodott fizikai testben keletkezik. Általános szabályként azt lehet mondani, hogy a zöldségek és gyümölcsök lúgosító hatásúak, míg a fehérlisztből készült termékek, húsok, a kávé, a cigaretta savasítanak. Nagyon fontos a lúgos és savas élelmiszerek fogyasztásának aránya, ezért nem térek ki a részletekre, hiszen a savas szervezet bázikussá tételéről bőven áll szakirodalom a rendelkezésünkre.

Kurt Tepperwein:Savtalanítás

Harald Hosch: Egészség savtalanítással

http://www.elixirbolt.hu/

A rák "receptje" tehát a következő - fő - összetevőkből áll:

1. Stressz.

2. Egyéni érdekek érvényesítésére való készség hiánya.

3. Nem megfelelő tudatalatti program.

4. Savas szervezet - amely gyakran helytelen táplálkozási szokásokhoz köthető.

Az természetesen igaz, hogy ún. rákkeltő anyagok jelenléte, belélegzése (pl. azbeszt), sugárfertőzés (pl. Csernobil), dohányzás, vírus (méhnyakrák, hepatitis C) a teljes fenti csomag jelenléte nélkül is kiválthat daganatos megbetegedést, de a csomag egy-két összetevője szinte biztosan jelen van.

Ettől kezdve azonban talán már derűsebbnek látszik a helyzet.

Ha sikerül "fülön csípni" a daganatos betegségek kialakulásához szükséges összetevőket, akkor ezen összetevők megszüntetésével együtt sikerül elhárítani a daganatos betegséghez vezető okok túlnyomó többségét. A felismerés azonban nem minden. A belső átalakulás útját csakis akkor járhatjuk sikerrel, ha az elméleti tudást sikerül átültetnünk a hétköznapi élet gyakorlatába. Lássuk hát, mit lehet és mit érdemes megtenni azért, hogy ismét az "egész"-ség, és ne a "fél"-elem uralja az életünket.

Többszintű gyógyulás:

FIZIKAI SZINTEN - Megfelelő táplálkozási szokások kialakítása, a hagyományos terápiák mellékhatásainak enyhítése vitaminok és immunrendszer-erősítők segítségével.

ÉRZELMI SZINTEN - Stressz oldás - Az adok-kapok egyensúly helyreállítása pl. asszertivitási tréning segítségével.

GONDOLATI SZINTEN - A tudatalattiban futó negatív programok felülírása - Simonton-féle vizualizáció - Az univerzum és benne az ember felépítésének és működésének megismerése

LELKI SZINTEN - Gyógyító meditáció - Lelki gyógyítás

Talán ebből az összeállításból is kitűnik, hogy a fizikai testre való összpontosítás – bár rendkívül fontos – csak kis része az egészség felé vezető útnak. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a gyógyulás folyamatában a gyógyulni kívánó embernek nagyon aktívan részt kell vennie. A daganatos betegségből való kigyógyulás munka: fizikai, érzelmi, szellemi és lelki szinten elvégzendő munka, amely munkát a gyógyulni kívánó ember helyett senki nem fog, és nem is tud elvégezni. Emellett természetesen jó, ha az út mellett ott van a szakavatott segítség, útmutatás, bátorítás.

- Jó, ha van olyan orvos, aki a fizikai test működési mechanizmusait jól ismeri, nagy gyakorlattal rendelkezik, és tisztában van akár a legújabb kutatási eredményekkel, a „noninvazív”, a fizikai testet nem támadó, hanem segítő terápiákkal is.

- Jó, ha van olyan táplálkozási szakértő, aki a diagnózis tükrében a legmegfelelőbb étrendet tudja javasolni.

- Jó, ha van olyan pszichológus, aki megfelelő tréningek segítségével hozzá tudja segíteni a beteget az adok-kapok egyensúly helyreállításához, a stressz feloldásához, és vezetni tudja a vizualizációs gyakorlatokat.

- Jó, ha van olyan "lelki gyógyító", aki valóban ért az aura tisztításához, és a gyógyító meditáció vezetéséhez.

- Jó, ha a beteget szeretet, bíztatás, pozitív hangulat, derű és humor veszi körül.

- Jó, ha van olyan oktató, aki feltárja a gyógyulni vágyó ember előtt az univerzum működésének mikéntjét, belső törvényeit, és megbízható módon tájékoztat a születés előtti és a halál utáni lehetséges állapotokról.

- És a legjobb az, ha mindezt a segítséget a gyógyulni kívánó beteg, vagy a megelőzést előnyben részesítő egészséges ember egy helyen, összehangoltan tudja igénybe venni.

Mikor eredményes a klinikai orvostudomány? A világ legnagyobb rákkutató intézete, az amerikai National Cancer Institute (NCI) egykori vezetője, dr. De Vita szerint a klinikai orvostudomány ma leggyakrabban alkalmazott módszerei a következő mértékben bizonyulnak sikeresnek:

sebészet korai diagnózis esetén 28%

radioterápia 11,5%

kemoterápia 5,8%

Nem operálható, áttétes rák esetében a fenti módszerekkel a betegek 1,8 %-a volt gyógyítható, a közelmúlt statisztikái szerint. Kemoterápiával pedig csupán a betegek 3,2 %-ának sikerült meghosszabbítani az életét 2 évnél tovább." (Forrás: Internet)

"A rák leküzdésére kidolgozott Simonton féle "EGÉSZ-ség szemlélet" az ortodox kezelési módokat pszichoterápiával kombinálja, hogy a testi-pszichés-tudati tényezők egyidejű figyelembevételével létrejöjjenek a gyógyulás szempontjából legkedvezőbb külső és belső feltételek. Eredményeik figyelemre méltóak: a Simonton-páciensek átlagosan kétszer olyan hosszú ideig élnek, mint az amerikai statisztikák szerint a rákbetegek, számos esetben pedig - e terápia eredményeképpen - bámulatos javulás vagy teljes gyógyulás tapasztalható." (Carl O. Simonton, Stephanie Matthews-Simonton, James L. Creighton: A gyógyító képzelet. Kiadó: Egészségforrás Alapítvány, 2001)

A "Nemzet" spirituális fogalom

Egy olyan világban, ahol egyre fontosabb szerepet kap a gondolkodás és az intellektus, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az embernek - bármilyen furcsán hangzik is - nem az agya az egyetlen szerv szerv, amely képes döntéseket hozni. Legalább ennyire fontos - ha nem fontosabb - a szív. Nyelvünk híven őrzi ezen ősi tudást, hiszen ha valamit jó szívvel, szívesen teszünk meg másokért, ha szívvel-lélekkel küzdünk egy nemes cél eléréséért, ha egy ügyet szívbélinek tekintünk, az rendszerint olyan hozzáállást jelent, amely alkalmanként felülírja az agy hideg logikáját. Nem véletlen, hogy a szeretet szimbólumaként is leggyakrabban a szív jelenik meg, és soha sem az agy. Gondolattal nem lehet szeretni. Csak szívből.

A szívhez kapcsolódó érzések töltik el az embert lelkesedéssel, és ez az a központ, amelynek közvetítésével érezni tudjuk, hogy összetartozunk, hogy közös cél lebeg előttünk, hogy egymást mindenben hajlandóak vagyunk segíteni. Ez volt az a felemelő érzés, amely 56-ban nemzetté tette a népet. Ez volt az az érzés, amelyet az akkoriban lelkesedő, jó szándékú emberek mind a mai napig nem tudnak feledni.

Sajnos, nem voltak elegen

Tényként állapítható meg ugyanis, hogy nem csupán gondolkodásmódban, intelligenciában van különbség az emberek között, de szívbéli képességekben is. A fejlődés hosszú folyamat, amelynek során az emberekben kifejlődnek az intellektuális és a szívbéli képességek, de a sorrend nem mindenkinél ugyanaz. Másrészt, ha az egyik fokozottabban van jelen, az még szinte semmit nem mond a másikról. Van, aki annyira tud szeretni, hogy a józan ész alig jut szerephez a nagy és esetenként önfeláldozó szeretetben. Van, aki nagyon okos, kiszámított, logikus, de a szeretet melegsége hiányzik minden megnyilvánulásából. És e két véglet között megannyi változat.

Az igazi természetesen az, amikor ez a két központ, az agy és a szív összhangban van, mindkettő fejlett, és cselekedeteinkben a szív pontosabban az embertársaink iránt érzett szeretet - vezet. Ez a szeretet túlmutat a hétköznapi önös gondolatokon és megnyilvánulásokon, és képes legyőzni a félelmet. Ezért képes valaki saját magát is veszélynek kitenni, ha egy szeretett embernek nyújtott segítségről van szó, ezért feledkezik meg a szülő a saját testi épségének védelméről, ha gyermekét kell mentenie.

A szeretet azonban nem mérhető műszerekkel, és aligha mondhatnánk, hogy az anyagi világ, vagy éppen a fizikai testünk terméke. A szeretet lelki, spirituális kategória, mint ahogyan a nemzet fogalma is spirituális kategória, hiszen nem lehet csak kigondolni, hogy összetartozunk. Ahhoz, hogy ennek valami értelme is legyen, ahhoz, hogy közős húzóerővé váljék, nem elég az ész. Oda szív is kell.

Az igazság szabaddá tesz. tanította Jézus 2000 évvel ezelőtt, de ahhoz, hogy valóban szabaddá tehessen, meg kell ismernünk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük, elkerülhetetlenül szembe kellene néznünk létünk alapvető kérdéseivel és félelmeink gyökerével, a halálfélelemmel. Szembe kellene néznünk azokkal a tényekkel, amelyeket ma már számos tudományág igazolt mindegyik a maga területén és a maga módján -, nevezetesen, hogy az ember több mint anyag, és az evolúció elmélete (amely azt igyekszik elfogadtatni, hogy az élettelen anyagból terv és gondolat nélkül élő és gondolkodó ember lesz) alapjaiban ellentmond a fizika törvényeinek, a józan logikának, a személyes tapasztalatoknak és a kísérleti eredményeknek. Az igazság szabaddá tesz, mert az igazság ismeretében félelmeink helyét átveszi a szeretet. Akiben erős a szeretet, az nem fél, nem ijesztget másokat, és megijeszteni sem lehet. Sem 23 millió románnal, sem Orbán Viktorral, sem a Mumussal. Akiben erős a szeretet, az szívében érzi, hogy összetartozunk, hogy együtt többre vihetjük, és esetenként csodálkozva és értetlenül áll azokkal szemben, akik fejlődésük során ezt a spirituális szintet még nem érték el. Nem érti, hogy miért nem érzi a másik ember is azt, amit ő. Nem is értheti. Itt az agy nem segít.

És ugyanilyen értetlenül állnak sokan, akik még nem tudnak a szívükre hallgatni, akikben még mindig erősebb a félelem, akiket könnyebb megijeszteni - és ezáltal vezetni, sőt, félrevezetni is könnyebb. Nem érzik az összetartó erőt, nem sejtik a lehetőséget, és erősen meg vannak győződve a maguk igazáról. Az önös érdekek érvényesítésének és a másokkal való összefogásra való képtelenségnek a hátterében azonban, ha igazán mélyre ásunk, megtaláljuk a félelmet, amely vágyaikkal keverve gyakran életük egyetlen mozgató rugója.

Ezt a félelmet pedig nem könnyű eloszlatni. Persze nem is lehetetlen. Amint a legnagyobb sötétséget is enyhíteni lehet egy kis fénnyel, úgy lehet a nagy félelmeket enyhíteni egy kis szeretettel. Ahogy a sötétség sem tud ellenállni a fények, úgy foszlik szerte a félelem a szeretet hatására. Mert nincs önálló léte. A szeretet hullámhossza mindent felülírhat. És ha már jobbjaink azt hirdetik, hogy Az igazság szabaddá tesz!, akkor érdemes volna az igazságban való építkezést stabil alapra helyezni. Olyan alapra, olyan igazságra, amely nem változik korok, kormányok és érdekek kénye kedve szerint. Ez az igazság pedig az, hogy az ember test, szellem és lélek egysége, amely egységben a lélek és a szellem elsődleges, anyagtól független, rezgésszámát, energiaszintjét tekintve anyag fölötti. Ezzel szíve mélyén mindenki tisztában van. Akkor is, ha nem akar tudomást venni róla. Akkor is, ha nem látja még át az összefüggéseket.

Akinek halálközeli élményben volt része, azt nem kell erről meggyőzni. Mint ahogy arról sem, hogy testen kívüli állapotban, energialényként is ugyanúgy létezik, él, gondolkodik, mint korábban, amíg a fizikai test funkcióit használta.

Ez az egyetlen felismerés megszabadíthat a halálfélelemtől, és ezzel a félelmeink nagyobb része is nyomtalanul szertefoszlik. Az igazi szabadság azonban akkor jön el, amikor az Univerzum törvényeit is megismerjük, és megtanulunk alkalmazkodni hozzájuk. Akkor ugyanis egészen más perspektívában látjuk majd életünket, létünket és lehetőségeinket.

Amint eltűnik a félelem árnyéka, azonnal tudni fogjuk, hogy összetartozunk, hogy együtt, egymást segítve többre megyünk és ismét nemzetté áll össze a nép, amely találmányaival eddig is gyakran bámulatba ejtette a világot.

Vajon milyen ötletgazdagság, hatékonyság és tehetség szabadul fel bennünk, ha az igazság végre szabaddá tesz?

És most gondoljunk azokra, akik mindezt nem értik és nem érzik. Egyetlen módon segíthetjük őket: elfogadással és megértő szeretettel. És akkor szívük megnyílik majd, mint a virágbimbó a nap sugarainak a hatására.

Balogh Béla

A Többszintű gyógyulás könyv és meditáció itt található. Töltsd le!