Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Berkes Judit - Napsugár | 0 hozzászólás
Ez a
„világ” mindig is értelmetlennek tűnt számomra: az igazságtalanság, az
ostobaság, ahogy a Rendszer az embereket gépekké változtatja, akik
ugyanazon ismétlődő tapasztalatok és programozott viselkedési minták
körforgásában pörögnek egyhelyben, s ezt görcsösen életnek hívják. Nem
mi éljük az életet – az élet él minket.
Vannak kivételek, és sokuk
fogja olvasni ezt a könyvet, azonban a legtöbb ember elfogadja, hogy
megmondják, mit gondoljon, hová menjen, mit és hogyan tegyen. Nem így
van? Nos, honnan kapod a „tényeket”, amelyek alapján következtetéseket
vonsz le magadról és a világról? Ki dönti el, hogy munkanapokon mikor
kelsz? Ki dönti el, hová mész, és odaérvén mit teszel? Ki dönti el,
hogyan tedd? Ha olyan vagy, mint az ebben az álomvilágban szédelgő
emberek döntő többsége, akkor döntéseidet nem te hozod, hanem az
„életedre” akaratát ráerőszakoló Rendszer, az iránytás pókhálója.
„Nagy házam és nagy kocsim van, hát nem
nagyszerű az élet?” Nos, a ház és a kocsi lehet hogy nagyszerű, de az
élet? Hány ember tölti ténylegesen azzal idejét nap mint nap, amit
szeret, ami kielégíti, ami hozzájárul kibontakozásához, fejlődéséhez,
kiteljesedéséhez? Ténylegesen hányan boldogok, elégedettek és élnek
békében magukkal? Valójában alig van ilyen. Önmagában nem elmebajra
kárhoztatás, amit „életnek” nevezünk? Legtöbb ember egész életében azt
teszi, amiről azt hiszi, hogy tennie kell, s ez egyet jelent a Rendszer
kiszolgálásával, a Rendszer kínálta keretek között. Miért keverjük össze
az „életet” a jelenleg tapasztalható világgal? Mi köze az életnek
ahhoz, hogy gyerekeket robbantanak fel szüleik előtt, és szülőket
gyerekeik előtt, miközben felszabadításról papolnak? Hol az élet abban,
hogy minden nap egyidőben kelünk, hogy ugyanabban a dugóban araszoljunk,
vagy sorban álljunk ugyanazért a vonatért, hogy eljussunk a munkába,
ami úntat, frusztrál, kielégítetlenül hagy? Majd hazafelé ugyanazon a
dugón keresztül, és ugyanaz a sorbaállás, hogy ugyanazt az esti
tévéműsort megnézzük, ami szellemi fogyatékosként bánik velünk? Milyen
életről beszélünk, amikor gyerekeinket iskolákba, egyetemekre küldjük,
amiket arra terveztek, hogy a következő generáció fogaskerekeiként
köpjék ki őket? Azonban mi ismét inkább meggyőzzük magunkat, hogy van
egy „jó állásunk”, „jó karrierünk”, „jó életünk”, a gyermekeinknek „jó
oktatást” biztosítunk, aztán időnként szembesülünk a szörnyűségek
szörnyűségével, miszerint az élet ténylegesen szar. Szar,
összehasonlítva azzal, amilyen az élet lehetne, és amilyennek
szeretnénk, hogy legyen. Valójában ez egyáltalán nem
„élet”, hanem egy önámításunkból szőtt könnyfátyol.
...
A „Gyermeklélektan és pszichiátria”
folyóiratban megjelent írás címe: „Idő trendek a serdülőkori mentális
egészségben”. Arról szólt, hogy az elmúlt húsz évben 70%-al megnőtt a
szorongástól, depressziótól szenvedő tizenöt évesek száma. Hé! Tizenöt
évesekről beszélünk!!! A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a
„siker utáni vágy”
miatti nyomás okolható a kamaszok érzelmi sérüléseinek drámai növekedéséért.
...
Egy másik tanulmány: „A növekvő fájdalmak vizsgálata”, amiről az Egyesült Királyság Sajtótársasága 2004 októberében számolt be, megerősítette ezeket a trendeket. A megkérdezett szülők háromnegyede szerint gyermekeikre sokkal nagyobb nyomás nehezedik az iskolában, mint aminek ők voltak kitéve ebben a korban. Százalékban hasonló mennyiségben azt mondták, hogy az állandó iskolai stressz (egymás gyötrése és a vizsgák) hat leginkább gyermekeik emocionális egészségére és jólétére.
...
A megtévesztő, mindennapi látszat mögött húzódó rendkívüli történet lépésről-lépésre világossá vált előttem. E könyv a következő lépést képviseli – egy hatalmas ugrást egy olyan birodalomba és valóságba, ahová kevesen készek átlépni.
A teljes könyv letölthető itt:
Még én sem olvastam a könyvet, de amikor rátaláltam, kissé világosabbá vált miért is van annyi beteg? Az állandó megfelelés másoknak, az, hogy nem lehetek önmagam, nincs időm semmire, legfőképpen önmagamra... És ez egy ördögi kör, amiből nehéz kilépni, de nem lehetetlen!!!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!