Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Rákosok és Leukémiások közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris megtudhatod miért alakul ki a rák, hogyan lehet eredményesen szembenézni vele, ill. mit kell tenni, hogy megelőzhesd. Hozzászólhatsz a tartalmakhoz, kérdezhetsz tőlem és a többiektől is
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rákosok és Leukémiások vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Dr. Papp Lajos szívsebész, a
Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika
igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség, Prima Primissima - , Pro Cultura-
díjjal ismerték el. Alább nagyszerű előadásának kómáról szóló részét tesszük
közzé.
"Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti
kórházban, hogy a vezető professzor - aki egyébként jó barátom és nagy
tapasztalatú ember - azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a
műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja - aki engem
egyébként jól ismert és tisztelt - felhívott, és részletesen elmondta az
esetet. A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a
fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor a
beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján
már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott
vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle:
- hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte,
hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy
racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A műtét után nem tért
eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben.
Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is
odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem
akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe
súgtam ezeket a mondatokat:
"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben?
Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap
múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes, az most
következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta
percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála,
és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott,
amikor ő mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor
megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak
nyilvánították.
Azt mondta a hölgy: "Szerettem volna nekik
odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt,
hogy nem tudtam velük szemben védekezni."
Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és
beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves
labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló,
hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással,
amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk -
vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is. Az
biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma
állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos
más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg
semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg
szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet
nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután megoperáltuk a szívét,
újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a
betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért
döbbenetes, mert arról az időszakról,amelyről ő beszámol - nevezetesen a szív
újraindításának élményéről - abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja
szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet."
A szeretet eredménye
ÉLETMENTŐ
ÖLELÉS
Egyhetes ikreket inkubátorba kellett tenni, és úgy volt, hogy csak az egyik marad életben. A kórház nővére szembeszállt a szabályokkal, és a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette őket, az egészségesebb baba átvetette karját testvérén, és átölelve tartotta. Erre a kisebbik szívverése stabilizálódott, és testhőmérséklete is normálisra emelkedett. (Esti Judit interjúja nyomán)
Ne felejtsük el megölelni,
akiket szeretünk!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!