Kedves Mindenki!

Áldott, Békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok!

Ezekben a napokban még nagyobb szerephez jut a szeretet, ezért leírom, nekem mit jelent a szó, és az én szemszögemből nézve mi a szeretet érzése, ami nélkül nincs se testi, se lelki gyógyulás.

A szeretlek valami nagyon különlegeset jelent. Azt jelenti, hogy körbeveszlek azzal az érzéssel, amely lehetővé teszi számodra, hogy abban a pillanatban minden legyél, ami emberi mivoltodban valójában vagy. Lehetsz jó vagy rossz, gyöngéd vagy dühös, vagy mindkettő, de Te, Te vagy, és ez a legtöbb, amit valaha elvárhatok, vagy kérhetek tőled. Nem az vagy, amit elvárok vagy akarok, hogy legyél, és nem az, amit érzel, hogy lenned kellene, vagy amilyenné alakítottak, hanem Önmagad vagy. 

A szeretet érzését gyakran tévesztjük össze más érzésekkel. Még szerelmesek is lehetünk anélkül, hogy igazán szeretnénk. Azt mondjuk, hogy szeretlek, és közben azt akarjuk mondani: sajnállak, aggódom érted, törődöm veled, tisztellek. Csakhogy ez sajnos még mindig nem a szeretet! 

A szeretetben a szívünkkel látjuk egymást. Itt a lelkek közötti kapcsolatról van szó. Az összetartozás élménye. Egységtudat. Egy igazi párkapcsolatban a Férfi felnéz a Nőre. A nő királynővé válik a szemében. A nő, ha szeret, szintén felnéz a férfira, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük a másik felett állna. Az igazi szeretet a másikat felemeli. Nincsenek függőségi viszonyok, és nincsenek elvárások. Csak a feltétel nélküli szeretet van! A kapcsolat megélése iránt tanúsított alázat lehetővé teszi, hogy szeressek és szeressenek engem. Az alázat szeretetet szül. Szeretet nélkül üresek vagyunk. Ha szeretsz, akkor létezel. Hol látunk ma olyan párkapcsolatot, ahol a fentiek érvényesülnek? 

Akkor szeretjük igazán társunkat, gyermekünket, barátainkat, ha lehetővé tesszük számukra a „másság” kifejeződését. Ehelyett inkább csak elviseljük őket, megbocsátunk nekik, vagy bármi más módon reagálunk. Egy valódi kapcsolatban tudjuk, hogy mindketten a valós világ részei vagyunk, csak másféleképpen látjuk a világot. Legyünk önmagunk a kapcsolatban, és hagyjuk, hogy a másik is az legyen, aki: egyszerre egyedi és egyszerre hétköznapi. 

Az alap, ahonnan elindulhatunk, önmagunk szeretete. Az önszeretet a mások iránt érzett szeretet előfeltétele. A szeretet a leglényegibb részünk, csak vissza kell rá emlékeznünk. 
A szeretet titka: szeretetet kell adni. Gondolkodjunk el kicsit a szeretetről. Lehet, hogy mostantól más megvilágításban fogjuk látni kapcsolatainkat és önmagunkat. 

Tudod, miért van mindez? 
Gyerekkorunkban döntéseket hoztak helyettünk, amit el kellett fogadnunk, akkor is, ha hibás volt. A szüleink hibás döntéseit is mi szenvedtük meg. Mit tehettünk volna? Mit tudtunk volna tenni a tiltások ellen, a szigorú anya, vagy apa ellen, a csúfolódó osztálytársak ellen? Hiszen olyan kicsik voltunk, és kiszolgáltatottak! A szülők pedig azt mondták, buták és csúnyák vagyunk, nem érünk semmit, és semmire sem visszük majd az életben…”Te Vagy az osztály bohóca”, „Majd az öcséd jobb tanuló lesz, mint Te, rá majd büszkék lehetünk” és sorolhatnám. Leírtuk magunkat, és beteljesítettük a jóslatokat. Nem találjuk a helyünket, nincs önbizalmunk egy jó állást megpályázni, és ki szeretne belénk, mikor mi magunk sem szeretjük saját magunkat. 

Miért nézem magam szorongva a tükörben? Mert nem tudom, megfelelek-e? Mi van, ha nem erre számít a másik... Hogyan tudna kitárulkozni egy nő idegen előtt, és odaadni magát feltételek nélkül, mikor magát sem tudja elfogadni? Még ha megbékél is azzal a pár kiló felesleggel és sikerül a randi, akkor is tönkreteszi a kapcsolatot 1-2 év múlva. Nem tudja majd, miért történik megint ugyanaz vele. 

Bezártuk magunkat, hogy senki se láthasson. Álarc mögött élünk. Félünk, és letagadjuk Önmagunkat. Vastag falakat építettünk magunk köré, és már el is felejtettük, hogy ott vannak. A részünkké váltak. Lelkünk, pedig ott áll a fal mögött, és sír, könyörög, hogy vegyük már észre Őt is. Legyünk végre Önmagunk. Nyissuk ki a szívünket, és vállaljuk fel azt, akik vagyunk! Akkor is, ha másoknak ez nem fog tetszeni. Mert mi történhet? Talán mások lesznek a barátaink. Aki „Bennünket” szeret, az elfogad úgy is. Ne legyünk élő halottak. 

A világban ma a szeretetlenség légköre vesz körül bennünket. Az Életünk értelmetlenné vált. A szeretet érzése elveszett. A szeretet kockázattal jár! Talán, néha érdemes kockáztatni! 
Gyenge nők erősnek mutatják magukat, mert megtanulták otthon, hogy senki nem láthatja őket gyengének. Közben más vágyuk sincs, mint hogy egyszer végre gyengék lehessenek. Válások sorozata után még mindig várjuk azt, aki majd egyszer boldoggá tesz bennünket. Pedig a boldogság titka bennünk van. Senki nem fog tudni minket boldoggá tenni, csak mi magunk. Át kell értékelni az egész életünket, hozzáállásunkat és rájönni arra, hogy mindenért mi magunk vagyunk felelősek, ami velünk történik.  Leélünk egy életet úgy, hogy nem is ismerjük a párunkat, mert nem merünk szeretni, nem merjük magunkat megmutatni. Félünk, hogy ha megismeri igazi valónkat, már nem fog szeretni. Hisz mi sem szeretjük saját magunkat. Szerethetetlenek vagyunk. Ezt elég korán megtanították nekünk. Mi pedig még most is eszerint élünk. 

Nem számít, mit mondtak, mit tiltottak, nyújtsuk ki ismét kezünket az élet felé. Vegyük le az álarcot, és találjunk vissza önmagunkhoz. Nem mondom, hogy az út könnyű lesz. Lehet, hogy hosszú és fájdalmas. De megéri! Ha minden fal leomlott, ismét szárnyalhatunk, ismét szabadok lehetünk, hiszen ez a természetes állapotunk. Amilyenek voltunk egykor, régen. Az élet csodálatos! TE pedig egyszeri és megismételhetetlen vagy! Nélküled kevesebb lenne a világ, csak ezt soha senki nem mondta még Neked! Hidd el, megváltozik a világod, ha úgy akarod. Ha legközelebb megkérdeznek, mielőtt rávágod a választ, kérdezd meg magadtól: tényleg ezt akarom? Vállald fel, ha mégsem azt akarod. Jogod van megváltoztatni a véleményed. Vedd le az álarcot: és a felhők mögül ismét felbukkan a nap! EZ A VALÓSÁG! 

A szeretet SZABADSÁG kellene, hogy legyen. Ha szeretek valakit, elfogadom olyannak, amilyen, ha szeretem, vele örülök, ha neki jó valami, nem pedig féltékenykedek. 

Ha szeretem, meghagyom a szabadságát, hogy tudjon szárnyalni, de azonnal mellette vagyok, ha erre szükségünk van. Ha szeretek valakit, akkor nincsenek korlátok, amiket be kell tartani, és ezek is állandó változásban vannak. Mindig más és más, ahogy a kapcsolat alakul. Lehet, hogy ma ezt mondom, mert így látom, de lehet, hogy holnap másképp, és nem hazudtam attól még tegnap. De az akkori szintemen úgy láttam jónak, ma már így látom. Nem követelőzöm, nem zsarolok ki semmit, még finoman sem, és nem játszom el a különböző szerepeket a céljaim eléréséhez. Tudomásul veszek mindent, mert szeretném, ha engem is így kezelnének. 

Ha egy virágot látok, nem tépem le, és nem viszem haza, hogy örömömet leljem benne, mert a virág belehal a szeretetembe. Ez a szeretet önző. A virág lelki gyönyört okoz, de ott szép, ahol van, hagyni kell őt, nem bántani. Így érdemes szeretni is. 

Ha így szeretne Téged valaki, és el tudnád hinni, hogy van ilyen, akkor is bezárnád a szívedet? Akkor is úgy félnél elővenni a kulcsot onnan, nagyon mélyről? Ott van egy mag a szívedben, ami arra vár, hogy megöntözd, hogy törődj vele, mert Ő egy gyönyörű virág lehetőségét rejti magában. De ez a mag nem fog addig szirmot bontani, amíg attól tart, hogy valaki bánthatja, letépheti, hogy magának örömet szerezzen. Kérlek, ne félj, én is „próbálok” nem félni. Tudom, látom, hogy nem egyszerű, Neked sem lehet az, de ez az út vezet a teljességhez...

A lélek gyógyítja meg a testet, ha lelkiekben közelebb jutunk a teljességhez, ha nem a negatív érzések foglalkják el a szívünket, és nem másokat hibáztatunk a történtekért, már megtettünk egy nagyon nagy lépést. A legkönnyebb másokat okolni, pedig a kulcs a kezünkben van. Ha valami nem tetszik, változtass rajta önmagadban. Ha sehogy nem megy, lépj ki, és merd vállalni! Minden, amit tapasztalunk, tükör. Válasz arra, ahogy gondolkodunk. Változtass a gondolataidon, és megváltozik a világ, amit tapasztalsz magad körül.

Gyógyulást, hitet, és rengeteg szeretet kívánok! Áldott Karácsonyt Mindenkinek!

Őszinte szeretettel,

Berkes Judit