Egy melldaganatos nő naplója... Utolsó üzeneteként ezt írta, szerintem gyönyörű:

"Utószó Nektek kedves hozzátartozók

Kedves Hozzátartozók, Barátok, és a rákos beteghez közelálló személyek.

Mivel Ti vagytok azok, akik nagyon fontos szerepet játszotok egy beteg ember életében, ezért fontosnak tartottam, hogy hozzátok is szóljak.

Tudom és hiszem, hogy teljes támogatásotokat élvezik rákban szenvedő hozzátartozótok, de talán mégis van egy – két momentum az életért folytatott küzdelmetek során (hiszen együtt harcoltok), amelyet nehezen tudtok megérteni, vagy elfogadni.

Hiszen nálam is előfordultak olyan pillanatok, élethelyzetek, amelyeket a hozzám közelálló személyek nehezen értettek meg, fogadtak el.

Mert az első szakasz miután szembesülünk a diagnózissal, iszonyatos terhet ró ránk. Elsősorban lelkileg. Itt kell a legjobban segítőkezet nyújtani, és felrángatni minket ebből a rémálomból.

Vannak napok, amikor kifejezetten egyedül szeretnénk lenni mert nem szívesen vesszük, ha bárki közhelyekkel, vigasztalásokkal traktál minket.

Ilyenkor ne sértődj meg kérlek, hiszen ezek a pillanatok nem ellened irányulnak.

Ha szeretted igényli, hogy kísérd el orvosához akkor tedd meg, mert esetleg Ő maga nem mer majd kérdéseket feltenni, hiszen a szorongás és a félelem annyira hatalmába keríti Őt.

Kérdezz Te magad az orvostól, hogy mindenre választ kaphassatok, ami a betegséggel, az Ő rá váró kezelésekkel kapcsolatos!

Merj kérdezni és kérni! Merjetek együtt szembenézni a betegséggel, és sohase folytassatok struccpolitikát, mert minden egyes rákbetegnek tudnia kell , hogy mi történik a testében. Hiszen csak így lesz képes megbirkózni azzal a feladattal amelyet a sors célul tűzött ki elé. Ez pedig a tünetmentesség, vagy gyógyulás.

Bátorítsd Őt a kezelések alatt, mert az infúzió mellékhatásai miatt esetleg nem akarja tovább folytatni a kemoterápiát.

Tudatosítsd benne, hogy mindez az Ő érdekeit és az ÉLETÉRT folytatott küzdelmét szolgálja.

Sokszor éltem át a kemoterápiás kezelések mellékhatásaként elég komoly hangulatváltozásokat. Nagyon nehéz ezt egy egészséges embernek követnie tudom, de ezek elmúlnak miután kiheveri azt a pár napot.

Nagyon sok türelemmel kell rendelkeznetek ezalatt az idő alatt. Kicsit önzőbbé válunk és magunkra figyelünk elsősorban, hiszen ez a gyógyulásunkat, a tünetmentességet szolgálhatja!

Viszont tudd: nagyon nagy szükségünk van Rátok! Tudnotok kell, hogy azért a sok – sok figyelmességért és szeretetért cserébe amit Tőletek kapunk kedves támogatóink, egy olyan élettel teli, mély érzésű, az élet apróbb dolgai iránt sokkal fogékonyabb, bölcsebb gondolkodású embert kaptok, aki mellet csodálatos lesz az ÉLET.

Megtanítunk Titeket ÉLNI! Megtanítjuk, hogyan tudj önfeledten, szabadabban létezni ebben a rohanó világban.

Állj meg Te is egy pillanatra, végy egy nagy levegőt és érezd át azt a boldogsággal átitatott érzést, amelyet úgy hívnak LÉTEZÉS!

Nem vagyunk egyformák, és mindenki másképpen reagálja le ezt a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető szituációt. Vannak, akik harcosabbak, és vannak olyanok, akik könnyebben feladják!

Ha a Te szeretted magába zárkózóbb és úgy érzi nincs számára kiút, akkor légy Te magad az aki a csatába hívja!

Némelyikünknek szörnyű látvány ahogyan kihullik a haja, de Te leszel az kedves Férj, Élettárs, Feleség, Édesanya, Édesapa, aki mindennap biztosítasz minket arról mennyire szépek és vonzóak vagyunk így is!

Aztán együtt nevetünk Veletek a tükörbe nézve miután felfedezzük az első pelyhes hajszálakat a fejünkön. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint egy édes kicsi baba, aki imádja, ha megsimogatják a buksiját.

Hidd el a szenvedések közepette, gyönyörű pillanatokat fogtok együtt átélni!

Ha pedig rátértek a gyógyulás ösvényére, akkor szorítsátok meg egymás kezét jó szorosan és köszönjétek meg önmagatoknak, hogy milyen csodálatos küzdelmet vívtatok meg."