Egyre több közlemény jelenik meg arról, hogy miként hamisítja meg a gyógyszerkutatás az eredményeket, hogy szebb és jobb adatok derüljenek ki, mint a valóság. (pl.http://naturheilt.com/blog/pharmafirmen-sollen-studiendaten-offenlegen/)

Az alábbi írásban egy olyan tanulmány tömör összefoglalása található, amely a gyógyszervizsgálatokat és azok készítését vizsgálja.

Vera-Badillo et al.: Division of Medical Oncology & Hematology, Princess Margaret Hospital und University of Toronto, Toronto, Canada Division of Medical Oncology & Hematology, Princess Margaret Hospital und University of Toronto, Toronto, Canada
„Bias in reporting of end points of efficacy und toxicity in randomized, clinical trials for women with breast cancer“, Oxford Journals
http://annonc.oxfordjournals.org/content/early/2013/01/04/annonc.mds636.short?rss=1

A vizsgálat az 1995-2011 között készült 164 tanulmányt elemzi. Ezek mindegyike a mellrák kezelésére alkalmazható szerek „fázis-3-tanulmánya” volt. Egy gyógyszer engedélyeztetéséhez a hatóanyagnak sok vizsgálati fázison át kell menni, mielőtt végül engedélyezik a felhasználását. A 3. fázisban a szernek már szignifikáns hatással kell rendelkeznie az adott betegség kezelésében, továbbá ekkor a mellékhatásokat és azok gyakoriságát is egyértelműen meg kell adni.

Ezek a fázis-3 tanulmányok definiálják, hogy a szer mikor hatékony, mi a tanulmány primér (fő célja= PE) és mi a szekunder (alárendelt, másodlagos célja = SE) végpontja. Daganat esetében a PE legtöbbször a betegek túlélési ideje, hiszen a hatékony kezeléssel a daganatosok élettartamának is okvetlen meg kell nyúlnia.

A kanadai kutató csoport vizsgálatai során megállapította, hogy a tanulmányok 1/3-ánál ez az elvárás nem teljesült, vagyis a kemoterápiában részesültek élete nem hosszabbodott meg a placébócsoportéhoz képest. Ennek dacára az eredményt úgy adták közre, hogy a szer alkalmazása sikeres volt, és az a mellrák kezelésére alkalmas. Ez nemcsak a gyógyszeripar által finanszírozott gyógyszervizsgálatokra volt igaz, hanem a „független” vizsgálatokra is.

A szignifikáns (egyértelmű, jellemző) eredményű tanulmányokhoz hozzátartozik egy olyan érvrendszer is, amellyel végül az eredményt „magasan szignifikáns”-nak lehet jellemezni. Ilyenkor a terápia más előnyeit is kiemelik, pl. a betegség lassabban fejlődik tovább vagy az életminőség javul… Ezeket nevezzük másodlagos végpontoknak (SE). Ezek is fontos eredmények. Ám ha ezeket a végeredményeket az addigi másodlagos helyről a tanulmány végén elsődleges céllá teszik, az teljesen tudománytalanná teszi a vizsgálatot.

Sajnos nemcsak a szerek hatásosságával trükköznek, hanem a mellékhatásokkal is. A vizsgált 164 tanulmány 2/3-ánál nincs megfelelően vagy egyáltalán megadva a mellékhatás. Azt még egy laikus is tudja, hogy egy rákellenes szernek enyhe a mellékhatása vagy nincs is, az biztosan nem igaz. Általában egy hosszú nem kívánatos mellékhatás listát szokás találni a gyógyszerek leírásában. Ennél a 164 vizsgálatnál csak 32%-nál voltak toxikus mellékhatások megadva. Ez azt a benyomást kelti, mintha nem akarták volna a rossz mellékhatásokkal a szer kedvező hatásait „elrontani”.

A kanadai kutatók végkövetkeztetései szerint a tanulmányok megmásított leírása, összefoglalása nagyon elterjedt azon vizsgálatoknál, ahol nem kedvezőek az eredmények. A mellékhatásokat elégtelenül adják meg – különösen, ha a fő hatások relatív kedvezőnek bizonyultak. Így ezeknek az eredményeknek semmi közük az olyan sokra tartott és sokat

hangsúlyozott „evidenciákon alapuló tudományos kutatásokhoz”.

Ennek megfelelően már nem csoda, hogy kerülnek/tek végül forgalomba olyan szerek, mint a Vioxx (nagyon feldicsőített ízületi gyulladáscsökkentő, amit a súlyos gyomor-bélkárosító és szívinfarktust okozó hatása miatt vontak ki a forgalomból) és az Avandia (vércukorcsökkentő szer, mely drámaian megemelte a hirtelen szívhalálozások számát). Valószínűleg a valóság szépítése a továbbiakban sem fog megszűnni, és a jövőben is engedélyezésre kerülnek olyan szerek, melyek miatt a betegek még nagyobb bajba kerülnek.

KONKLÚZIÓ:

1. Az egészség tartós megőrzése kevés dolognál fontosabb. Ne csak az autónkat vigyük szervizbe, hanem a testünkkel is törődjünk, ápoljuk, gondozzuk, és hallgassunk a legtöbbször halk szavú jelzéseire.
2. Ha mégis megbetegszünk, igyekezzünk előbb a természetes megoldásokat keresni, és ha kell is szedni gyógyszert, azt a természetes kiegészítőkkel kombináltan minél kisebb adagban szedni.
3. Ha valaki komoly betegségben szenved, igyekezzen minél több információt beszerezni a felírt szerek hatásairól és rövid ill. hosszú távú mellékhatásairól is.
4. Ne higgyük el, hogy mindig a legújabb, legmodernebb szer a legjobb. Sokszor csak 3-5 évvel a tömeges felhasználás után derül ki a súlyos szövődményekre!