A vastag- és végbélrák jelenleg harmadik leggyakoribb a daganatos halálok között Magyarországon, előfordulása pedig egyre gyakoribbá válik hazánkban és világszerte egyaránt. A betegségre hajlamosító tényezők jól ismertek, de feltételezhetően az elkövetkezendő években újabbakra derül fény.

A vastagbél nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganatot nevezzük vastagbélráknak, orvosi szakkifejezéssel kolorektális ráknak (colorectalis carcinoma).

A vastagbélrák előfordulása az egész világon nő. Magyarországon ez a növekedés kiugró: míg ötven évvel ezelőtt tizenöt megbetegedés jutott 100 000 lakosra, napjainkban ez a szám negyvenöt, ezzel jelenleg a harmadik leggyakoribb daganatos halálok hazánkban. Az életkorral a megbetegedés kockázata nő, leggyakrabban 60-80 év között fordul elő. Nők és férfiak egyenlő arányban betegszenek meg.

A betegség rizikófaktorai

Számos betegség, állapot hajlamosít a tumor kialakulására: jóindulatú daganatok a vastagbélben (ezek bizonyos formái hajlamosak a rákos elfajulásra, főleg akkor, ha örökletes módon sok van belőlük); gyulladásos bélbetegségek, továbbá fokozott a kockázat az előzőleg vastagbélrák miatt műtéten átesett személyeknél is.

Általánosságban elmondható, hogy akiknek a családjában már előfordult a betegség, és akiknél már távolítottak el vastagbéldaganatot, azoknál fokozott a kockázat a betegség kialakulására illetve kiújulására.

Az életmódbeli és táplálkozási szokások a betegség kialakulását jelentős mértékben befolyásolják, mivel a vastagbélben koncentráltan vannak jelen a szervezet számára szükségtelen, káros és rákkeltő anyagok. Ezek minél több időt töltenek a béltraktusban - azaz az emésztés minél lassúbb -, annál hosszabb ideig tudják kifejteni káros hatásukat.

Az inaktív, mozgásszegény életmód bizonyíthatóan növeli a betegség előfordulásának kockázatát, mivel a mozgás hiánya lassítja az anyagcserét. A székrekedésre hajlamosító táplálkozási szokások is rizikótényezőként szerepelnek, így a rostszegény, a fehérje- és zsírdús, sok finomított szénhidrátot (cukrot) tartalmazó étrend. A kockázat szintén fokozott dohányos, alkoholt túlzott mértékben fogyasztó személyeknél.

Milyen tünetekkel jár a vastagbélrák?

A legjellegzetesebb tünet a székelési szokások - egyéb diétás változások nélkül bekövetkező - változása. A beteg azt tapasztalja, hogy addigi rendszeres székelési szokásai felborultak (ritkább vagy sűrűbb székletürítés), illetve székrekedéses és hasmenéses időszakok váltogatják egymást. A betegek puffadásról és nehezen karakterizálható hasi fájdalomról panaszkodhatnak. Jelentkezhet émelygés, rossz közérzet, a széklet véres lehet. A betegek gyakran vérszegénység miatt kerülnek orvoshoz kivizsgálásra, így derül fény a vastagbéldaganatra. A tünetekhez sok esetben egyéb okkal nem magyarázható, jelentős fokú testsúlyvesztés is társul.

A felszálló és a leszálló szakasz daganatai eltérő típusú tüneteket okoznak. A felszálló szakasz tumorai gyakrabban véreznek, így véres székletet is gyakrabban okoznak. A leszálló szakasz és a szigmabél tumorai inkább a béltartalom továbbhaladásának zavarát, így a székelési szokások megváltozását okozzák. Ezek a tulajdonságok természetesen nem szükségszerűen jelentkeznek tiszta formában, kizárólag a tünetek alapján nem lehet a betegséget diagnosztizálni és a tumor pontos helyét megmondani.

A vastagbélrák korán képez áttéteket: a nyirokutakon keresztül továbbterjedhet a közeli nyirokcsomókba, a véráram közvetítésével pedig a májba, a tüdőbe, az agyba. A szomszédos szervek felé közvetlenül képez áttétet.

Hogyan előzzük meg?

A megelőzést a rizikótényezőként említett állapotok, betegségek megelőzése és kezelése jelenti. Az egészséges táplálkozás és a megfelelő mennyiségű mozgás szerepét ebben nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Szűrővizsgálatként ajánlható a széklet vér tartalmának orvosi ellenőrzése, amelyet a végbél ujjal történő vizsgálatával szokás egybekötni. Ezzel a módszerrel ugyan nem zárható ki biztonsággal a betegség, de a vastagbélrákra igen jellemző véres székletet kimutatja abban az esetben is, ha a vér szemmel nem látható.

Az elmúlt években szóba került Magyarországon a vastagbélrák colonoscopiás szűrésének bevezetése a középkorúak közt, amelynek a rendszerét jelenleg dolgozzák ki.

A terápia megválasztása minden esetben a daganat stádiumának a függvénye: a gyógyszeres kezeléstől a sugárterápián át a különböző műtéti eljárásokig számos eljárás közül választhat orvosa.

A kivizsgálás körültekintő fizikális vizsgálattal kezdődik, amely az esetek nagy részében sok információt nem szolgáltat, a daganat elsősorban sovány betegeknél tapintható. Minden esetben kötelező a végbél ujjal történő vizsgálata és a széklet vértartalmának meghatározása, így pillanatok alatt megmondható, van-e a páciensnek aranyere, illetve tartalmaz-e a széklet vért.

Vérvétel és laboratóriumi vizsgálat is történik, amelyek alapján diagnózis nem mondható, ám a beteg általános állapotával kapcsolatos lényeges információkat szolgáltatnak az orvos számára.

A diagnózis alapját a szövettani mintavétel jelenti. Legnagyobb jelentősége a bélcsatorna endoszkópos vizsgálatának van. Gyanú esetén vastagbéltükrözés  történik, melynek során a vastagbél teljes hosszában átvizsgálható. A vizsgálat diagnosztikus találati biztonsága 95 százalék felett van, ami azt jelenti, hogy 100 megbetegedésből 95-öt felismernek a beavatkozás során. A vizsgálat folyamán szövettani mintavétel történik, illetve a kisméretű polip alakú daganatokat is eltávolíthatja az orvos.

Egyéb képalkotó vizsgálatokra is sor kerülhet: hasi ultrahang vizsgálat minden esetben történik, emellett röntgenfelvételek készülhetnek kontrasztanyag alkalmazásával vagy anélkül egyaránt. CT és MR vizsgálattal a daganat pontos kiterjedése, a környező szervek állapota és esetleges érintettsége illetve a távoli szervekben lévő áttétek deríthetők fel.

Hogyan kezelhető a vastagbélrák?

A kuratív kezelés alapja a műtét, amely mellett szükség lehet kemoterápiára és sugárterápiára is.

A műtét lényege, hogy - a biztonsági zónával és a környező nyirokcsomókkal együtt - eltávolítsák a daganatos vastagbélszakaszt. Végbéldaganat esetén a környező szervek szoros helyzete miatt ez nehezebb, gyakoribbak a műtét utáni szövődmények, ezért ezt csak centrumokban célszerű végezni.

A műtétet követően a pontos szövettani vizsgálat után lehet megmondani, hogy szükséges-e onkológiai kezelés (sugár- vagy kemoterápia).

A sebészileg nem eltávolítható tumorok esetén belső összeköttetés, bizonyos esetekben sztóma készítendő. Erre leggyakrabban sürgősségi műtétek esetén kerül sor.

A végbéldaganat eltávolítását sugár- és kemoterápiás kezelés előzi meg. Ennek célja egyrészt az, hogy a műtétet követően a kiújulás veszélye jelentősen csökkenjen, másrészt pedig az, hogy a tumor mérete csökkenjen, ezáltal lehetővé téve a záróizom megkímélését a műtét során (így nem szükséges végleges sztóma készítése).

(Dr. Kónya Judit)

***

Egy 3 hónapos kúrával ez a fajta daganat jól kezelhető.

Részleteket személyre szabottan monndok.

Berkes Judit

30/653-8887